A balett-táncosnak merevedése van
Tartalom
Tündérjáték kezdőknek és haladóknak
Home » Documents » Studies » Hungarian » Czirák Ádám: Bevezető gondolatok a kortárs táncművészet diskurzusairól HU Czirák Ádám: Bevezető gondolatok a kortárs táncművészet diskurzusairól HU Lassú tempóban négy táncos érkezik a bécsi Tanzquartier akusztikus vákuum uralta terébe, amelyben egy szó sem hangzik el. A tribünön ülő nézők csupán néhány fekete, némaságukkal a tér ürességét és elhagyatottságát hangsúlyozó hangfalat látnak. A táncosok az előadás alatt egyszer sem érintik meg egymást, gesztusaik és lépéseik sora egy másodpercre sem kerül szinkronba, sőt azt az érzést keltik, mintha egyikük sem szerzett volna tudomást a másikról bejövetele óta.
Vagy átlósan haladnak a színpad két fala között, vagy frontálisan a közönség irányába mozognak, ahol legtöbbször a nézőknek hátat fordítva megállnak, hosszú percekig a balett-táncosnak merevedése van, a balett-táncosnak merevedése van aztán újra és újra nekiinduljanak, megtorpanjanak, a távolba meredjenek vagy karjaikat a tér üresen tátongó szögletei felé nyújtsák.
Az üresség és a hiány: Philipp Gehmacher: Incubator A salzburgi születésű, nemzetközileg táncosként és koreográfusként elismert Philipp Gehmacher incubator című munkája több szempontból is szétfeszíti a tánc- és mozgásszínház hagyományos műfaji kereteit. A formanyelv láttán sokaknak eszébe juthatnak Lábán Rudolf mozgáselemzései, a test kifejeződésének és hatótávolságának, valamint a tánc lehetséges kiterjedésének teréről alkotott elméletei.
Fotó: Sandrine Aubry. Kétségtelenül úgy tűnik, hogy a táncosok a valós téren és időn kívül tartózkodnak, legalábbis sem akusztikus, sem pedig verbális kódok nem strukturálják együttlétük történetét. Magukba fordultak, és kapcsolatteremtésre irányuló kísérleteikben nem a kölcsönösség, az érzelmek kifejezésre juttatása vagy a másikhoz interszubjektív érdekek mentén meghatározható viszonyulás dominál: a koreográfia a visszahúzódást, a tartózkodást, s a jelen nem lévővel felvehető kapcsolat vágyát helyezi előtérbe 1.
MUSICA AFRICANA. AFRICAN MUSIC DRUMS. pestihirdeto.huIONAL.
Közeledéseikben az elvesztés és az új irányba fordulás a veszteség és az újrakezdés szükségességének egy-egy pillanata manifesztálódik. S mivel az este adós marad bármiféle narratív elbeszéléssel még az akciókat is megfosztja a lélektani motiváltság lehetőségétőla fragmentált és tánclépéseknek semmiképp nem nevezhető mozdulatsorok egy kontemplatív, az identitásképz őd ésnek a szimbolikuson túli dimenzióira reflektáló megfigyelő pozíciójába kényszerítik a nézőt.
Mi irányítja ezeket a mozdulatokat és milyen jelentéstartalmakat igyekszik a a balett-táncosnak merevedése van érvényre juttatni? Hogyan írható le a táncosok viszonyrendszere és mely tánctörténeti tradícióba sorolhatók mozdulataik stiláris jegyei?
Elfújta a szél
Mit képes elbeszélni egy test a bele ivódott kulturális jelentéseken túl — teszi fel a kérdést Gehmacher? Míg a performansz- és akcióművészet, a posztmodern tánc, sőt még az ezredforduló színházi paradigmái — és nem különben az esztétikai diskurzusok 3 — a test totális jelenvalóságának lehetőségébe vetett hitről tanúskodnak, addig az incubator koreografikus koordinátái között egy hiány-tér keletkezik, amelyben a testek nem tagozódnak be az együttlét szociális normáinak, a kommunikáció ökonómiájának szabályrendszerébe.
Az üresség tere azonban a lehetőségek tere is, hiszen ágensei, mozgásterei és atmoszférája folyamatos átalakulásban leledzenek, a potenciális cselekvések száma pedig minden egyes hirtelen lendületvétellel, irányváltoztatással és megmerevedéssel hatványozódik.
A táncosok mozdulatai kiszámíthatatlanok, karnyújtásaik iránya, időtartama és célja kifürkészhetetlen, s tekinteteik fókusza még a pillantás opciói között lebeg. Fotó: Manuel Vason.
„A békés polgári mítoszt felülírta az agresszió valósága”
A táncosok igyekezete és ezzel párhuzamosan Philipp Gehmacher esztétikai érdeklődése nem a gesztus sikerére vagy a mozdulat tökéletes kivitelezésére irányul, mely vagy a test szemiotikája, vagy a másik test tényleges megérintése révén nyer létjogosultságot. Pufók fotók a tengerparton mozdulatok sokkal inkább azt demonstrálják, hogy a színpadi testek már nem alanyai mozgásuknak; járásuk, ha úgy tetszik, alaptalan: nem motiválja semmiféle dramatikus vagy diegetikus rend.
Bár nem izolált testekről van szó, testbeszédük nem köthető egy személyhez. Mindazonáltal, mivel saját, notóriusan irányíthatatlannak tűnő mozgásuk áll önkifejeződésük útjában, a néző figyelme olyan relációs mező rajzolatára irányul, amelyben a kapcsolatok létrejöttét egy folyamatosan hiányt termelő vágy árnyékolja be.
- Topolánszky Tamás tagozatvezető koreográfus ezúttal Maurice Ravel francia zeneszerző mágikus ritmusú, hipnotikus hatású Bolerójára komponálja új bemutatóját.
- Megszorította az erekciómat
- Erekció során kenőanyag nem szabadul fel
- Keressen mi a pénisz
Ez a relacionális mező a testek köztességét, a táncosok között kialakuló tér dinamikus táncát foglalja magába, amelynek alakulása és szüntelen újra formálódása nem vezethető vissza az egyes cselekvők kinesztetikus lehetőségeire, hiszen — mivel a tér és a testek konstellációiból, azok szabadságfokaiból eredeztethető — több ezeknél. Lábán üres, ám mindenre nyitott és elviekben határtalan térként fogta föl a színpadot, és több helyen is felhívta a figyelmet arra, hogy a klasszikus balett táncosának a középponti perspektíva diktálta rögzítettségével ellentétben a modern tánc előadóinak a testek és a tér állandó dinamikus kölcsönhatását illetve a táncosok a balett-táncosnak merevedése van és kommunikációs potenciálját kifejeződésére juttatva kell szerveződniük.
Topolánszky Tamás
Amennyiben ez megvalósul, úgy a tánc Lábán szerint egy önálló, zenétől, narrációtól és normatív lépésfolyamatoktól független művészet státuszát éri el. Az incubator mozgáskompozíciói azonban el is térnek a táncdarabok Lábán Rudolf- i elképzeléseitől, hiszen Gehmacher radikálisan tagadja azt az alaptételt, mely szerint a koreográfia egy nonverbális, ám nyelvi szinten is megmagyarázható és szemantikailag értelmezhető kifejezésmód. Nem az érintés jelentése, funkciója, valamint a gesztus deiktikus illetve értelemközvetítő hatása kerül a figyelem és az interpretáció középpontjába, hanem a mozdulatok által megnyíló horizontok, amelyek bár nem hordoznak szimbolikus jelentést, mégis a balett-táncosnak merevedése van és térbeli valóságunk részei, és képesek a kommunikáció mezőjévé változtatni az architektonikus teret.
Gehmacher esztétikájához hasonlóan a test és a tér, valamint a testek között feszülő erőterek érdeklik a francia származású, de főként Skandináviában és német nyelvterületeken alkotó Laurent Chétouane formanyelvét. Chétouane eredetileg színházi rendező volt, ma azonban a négyrészes Táncdarab Tanzstück című koreográfiájára irányul a szakírók és tetralógusok figyelme.
A tánc tere itt is szüntelenül lüktet, kiterjedése és atmoszférája állandó változásban van. Ám a táncosok és a tér viszonya s ily módon a koreográfia kerete ez esetben sem a testek szinkrón vagy dialogikus mozgásmintáira vezethető vissza, hanem a cselekvők hiábavaló közeledési, kapcsolatteremtési kísérleteinek szüntelen újra-szerveződéséből fakad.
Miben segíthetünk?
A Táncdarabok mozgásnyelve másból sem áll, mint a befeléfordulás nyugalmának és az egzaltált deklamációknak a váltakozásaiból, a színpad falainak megérintéséből és a tánctér határainak tapintással történő vizsgálatából, valamint a másikkal való kommunikáció szimbolikus félresiklásaiból.
Mindez a Tanzstück 4: leben wollen zusammen Táncdarab 4: élni akarni [együtt], című epizódban a balett-táncosnak merevedése van a legmarkánsabban érvényre, hiszen a korábbi Táncdarabokkal ellentétben Chétouane nem szólókkal vagy duókkal operál, hanem egy ötfős társulatot mozgat, hogy az együttlét, a közösségalkotás kérdéseit feszegetve górcső alá vegye a tablószerű tánckonstellációk belső dinamikáját.
A tablók a táncosok közelsége és a testek érintkezése ellenére sem rejtenek vizuális dramaturgiát, s ily módon a figurák közössége nem oldja föl az egyének magányosságát, idegenségét 3. Fotó: Oliver Fantitsch.
